|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A teljes örökség két részre tagolható: életmű és tárgyi hagyaték. Ez
utóbbinak a zsögödi emlékház hét helyisége ad otthont.
Az a tárgyi környezet, amely a művész halálakor a házban volt,
"érintetlenül" megvan, ez kiegészült a kolozsvári lakásából elhozott
tárgyakkal. A környék egyik legteljesebb múzeumi kollekcióját szemlélheti meg a
látogató: a nem dohányzó mester, méhészkedéskor füsteregetésre használt
Nationale cigarettájától kezdve az utolsó, abbamaradt olajfestményig mindent megőrzött,
és megőriztünk. Folyóiratok, vásárolt és ajándékba kapott műalkotások, festő-
és horgászfelszerelés, robogó, háztartási eszközök, fényképek, levelek,
hanglemezek, sakk-készletek, méh kaptárak, és még sorolhatnánk a hosszú és igen
tartalmas élet alatt felgyűlt, mindennapi használatú apróbb-nagyobb tárgyakat.
Nagy Imre, csíkzsögödi festőművész életműve
Művészegyénisége alkalmanként vitatott, személyisége soha. Életművének
ismerete közösségünk számára kifejezetten fontos: tudat- és létmeghatározó. Személyes
önállóságát az 54 évnyi munkássága során mindvégig megőrizte. Gazdaként és
festőként egyaránt meghatározó egyéniség volt közössége számára. Helyet kapott
a romániai művészbesorolásban, anyaországi hivatalos értékelése is megtörtént,
mégsem tartozott sehová. Budapesten és Kecskeméten tanult: kezdetben Stróbl
Alajoshoz járt, de hamarosan műfajt váltott és Edvi Illés Aladár, Olgyay
Viktor, majd Révész Imre tanítványaként vált festővé. A húszas évek közepétől a
negyvenes évek végéig készült alkotásai ugyanazokat a stílusjegyeket,
plasztikai jellemzőket viselik magukon, mint a kor- és tanulótársak alkotásai:
Aba-Novák Vilmos, Korb Erzsébet, Patkó Károly, Szőnyi István. Nem csoda, hisz
együtt, egy időben, vagy ugyanott tanultak. Hozzuk tartozott Varga Nándor Lajos
és Vámszer Géza rajztanár is, ez utóbbi Nagy Imrével együtt néprajzkutató és
múzeumalapító volt Csíkszeredában.
Korai alkotásait tekintve a már említett kortársakkal együtt elsajátított
ábrázolásmód a domináns, de művészetét sokféle irányzat befogadásával és
követésével jellemezték. Festményein a német expresszionizmus hatását is
felismerni véli a szakma, és valóban: kedvelte a németalföldi festőket, s
külföldi tanulmányútjai során Brueghel alkotásaira figyelt igazán. Mohy Sándor
kolozsvári festőművész szerint "Nagy Imre luminista; munkáin a fény a
főszereplő. (...) Neki mindegy milyen téma előtt áll: portré, akt vagy
kompozíció, - minden munkáján lüktet a fény, átitatódnak a rámenősen kiértékelt
formák."
De Nagy Imre semmilyen irányzatnak sem vált tudatos követőjévé, s ennek
ellenére a XX. század korszerű festője volt. Abodi Nagy Béla kolozsvári
festőművész szerint: "Nagy Imre igazát, korszerűségét nem lehet megtagadni.
Népének, szülőföldjének hiteles nagy eposzát, hőskölteményét festette meg. (...)
Életöröm, bánat, játékosság, vidámság és dráma, ifjúság és öregség megállás
nélkül kergetőzik, váltakozik festészetének élő világában; a nagy és erős
fények, árnyékok, színek és formák feszülő kontrasztja, mozgalmassága, merész
téralakítása, kompozíciós építkezése a közlés igényének erejével, korszerű
expresszív plasztikai nyelvvé teljesedett ki."
Festésmódján többször változtatott. Műveit az idő folyamán egyre inkább
könnyeddé alakította. Kezdetben pasztózus felületkezelésű olajtechnikában
készítette kevés alakkal jelzett, illetve alaknélküli, madártávlatból komponált
tájképeit, néhány aktját és portréját. Aztán a fametszet-előtanulmányok alapján
festett életképek és tematikus kompozíciók következtek, majd az 50-es évek
kényszerű cukor- és cementgyári, a szocreál követelményeit közelítő korszaka
után készítette szabadfogalmazású, vegyes tematikájú kompozícióit.
Rajzait ceruza-, tus- és egyéb technikában készítette. Az akvarellt jegyzetnek
nevezte, s akként is alkalmazta; portrékat és tájképeket, illetve életképszerű
vagy pillanatrögzítésű, többsíkú kompozícióvázlatot készített. Kompozíciói
végső formáját a vázlatok többszöri felhasználásával alakította, színeit pedig
a naponta többször változó csíki fényhatásoknak megfelelően választotta meg.
Nagyméretű kompozícióit vászonra, furnérlemezre, többnyire olajban, néhányukat
temperában festette. Kompozíciótémái általában elbeszélő jellegűek. Sok műve,
mintha környezetrajzzal kezdődne, nagyterű tájba illeszti majd mindig a témát:
a falut, a falurészt, az alakokat. Nagyon fontos volt számára a fény és a tér.
Tematikus kompozícióin az alakok méretezésével is hangsúlyoz, - a kép alján, az
előtérben csak fejek, a közép- és háttérben egyre kisebb alakok -, így fokozza
a kerettáj mélységét, a képi térerőt.
Az utókor figyelmét magára tudta irányítani, mert közösségben
gondolkodott. Majdnem a teljes életművet három székelyföldi városra hagyta,
az adomány időrendisége szerint: 1949-ben Sepsiszentgyörgynek (69 db - Székely
Nemzeti Múzeum képtára); 1960-ban Marosvásárhelynek (130 db. - Művészeti
Múzeum); 1976-ban Csíkszeredának (6544 db. - Csíki Székely Múzeum).
A következő múzeumok pedig - nem minden esetben a szerzőtől való - vásárlás
útján jutottak műveihez: Petőfi Irodalmi Múzeum (35), Magyar Nemzeti Galéria
(12), Kolozsvári Művészeti Múzeum (8), Nagyszebeni Brukenthal Múzeum, Bukaresti
Művészeti Múzeum és a Londoni Királyi Képtár (4-4). Összesen 6.810 alkotása
található közgyűjteményekben, és a teljes életmű, mely - a legkisebb vázlattól
a legnagyobb kompozícióig - mindent tartalmaz, meghalad(hat)ja a 9000-et.
Postacím: Galeria Nagy Imre, 530122 Miercurea Ciuc, Str.
Pictor Nagy Imre nr. 175
Tel.: 0266 313 963
E-mail: nagyimregaleria@csikimuzeum.ro
Nyitva tartás:
május 15 −
október 15 kedd − vasárnap:
9:00 − 17:00
október 16 − május 14 zárva.
| |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
